Szerző: Thubi

Antibiotikum, avagy hogyan szerezzünk még betegségeket

Úgy vélem, itt az ideje egy új bejegyzésnek 😀 Kicsit el voltam tűnve, hála az antibiotikumnak, ami elvileg gyulladáscsökkentésre volt felírva – azóta kétféle gyulladásom is volt miatta. Éljen. Valaki még mondta is, hogy menjek el a mandulagyulladással orvoshoz, amitől reggelente már nem is tudtam beszélni – áldott időszak volt szüleimnek 😀 Végül is nem mentem el. Ez az antibiotikum is véletlen volt, én hüle nem olvastam utána neten, csak mikor már végeztem a szedésével. Három hétre hazavágott és még az eredeti betegség is néha felmutatta magát. Na, szóval nem mentem el orvoshoz. Mit tett volna? a, kiszedeti a mandulámat b, felír még egy antibiotikumot c, jódlizik egyet nekem, hogy ne merjek visszamenni többé, hátha csak színlelek Az a, megoldás igen frappánsan hangzik, de amilyen pechem van, tutira valami roszsul sülne el. Ráaádsul egész életem alatt most először volt begyulladva, akkor meg? Mondjuk tény, ami tény, hogy többé nem lenne ilyen gondom. De én továbbra is hiszek abban, hogy okkal van ott az a mandula, ahol van, még ha most pár napig langyos teán, langyos vizen, kalmopirinen és C-vitaminon éltem és olyan fehér voltam, hogy megfontolandó lett, nem kellett-e volna inkább fehérre festeni a szobámat, mert akkor láthatatlankodhatnék benne. Egyébként a kalmopirint tartom az egyetlen olyan orvosságnak, amit érdemes szedni, ha az embernek baja van. Egyetlen hátránya, hogy előtte szilárd táplálékot kell magunkhoz venni, különben komoly gyomorrontásnak nézhetünk elébe....

Read More

Vers

Néha, ha rossz kedvem van, nekiállok írni. Úgymond kiírom magamból a rossz dolgokat. Ez is ilyen alkalom volt tegnap, csak most kivételesen vers formában. Hát, nem vagyok a szavak embere sajnos, de ez már nagyon kikivánkozott. És bocs, hogy ilyenekkel traktálom az internetet, de végül is az alkotói biszbaszok miatt is hoztam létre ezt a blogot részben. Csalóka ábránd Zömök tél uralja a szürke lélek birodalmát; jéggel, széllel marja rideg falát. Néha jajveszékel magányos, őrült fájdalmában, sírva várja, hogy a jég megolvad. Ekkor szidja magát, mert ésszel már tudja: remény veszett, s nincsen, csak a kietlen lét. Mintha tavasz jönne és rácáfol a józan észre: meleg szelet küld a bús vidékre. Hideg jég elfolyik és virágot bont a kikelet. Szeret, nevet s átkarol ízibe. Felissza jóleső illatát, mely örömről regél – Halál, magány, nincsenek többé már. De változik minden! A karok a semmit markolják. Remeg, keres. S csak levegőt talál. Testetlen meleg lesz, aztán gyorsan ez is elvész. Megrogy, zokog, s fájdalom visszatér. Fel-felüvölt téli éjszakán – nem hallja meg senki. Tömény sötét újra átöleli. Ábránd volt...

Read More

fotó Thubakabráról meg egy általa sütött zsömléről

Üdvözöllek Thubi blogján!

Kövess emailen!

Így kaphatsz értesítést, ha új blogbejegyzésem van. Ingyé' van és nem spam!

Legfrissebb bejegyzés

  • tehetséges vagy?Tehetséges vagy?
    Munkámmal kapcsolatosan gyakran jön szóba a tehetséges mint jelző, amiről ezért sikeresen kialakíthattam egy véleményt már. Dicséret vagy sértés? Esetleg kibúvó lustaságunkat magyarázván? Tudd meg a bejegyzésből, hogy szerintem miből is áll össze a "tehetség". […]

Legfrissebb hozzászólások

Éves Archívum