Alkotónként biztos kaptál már olyan megjegyzést, hogy “olyan jól rajzolsz, tehetséges vagy”, illetve “hiába, ehhez tehetség kell”.  Valós dicséret, kibúvó vagy sértés? Mintha minden munka, amit beleteszünk a saját képességeink polírozásába, csak gyerekjáték, mert ugye a tehetség miatt megy, nem a fáradozás miatt. Vagy nem erről van szó? Ergo, saját vélemény arról, mi fán terem a tehetség.

Mindenki kezdi valahol

Először is, szeretném kiemelni, hogy itt most a technikai tudásról, és nem a művészi tartalomról van szó

Van tehát egy olyan sejtetése ennek a megjegyzésnek, ami nem az alkotóhoz szól, hanem annak írójáról. Ha mi írunk ilyet, talán észre sem vesszük ezt a tartalmat, annyira beidegződött a tehetségtelenség ténye a fejünkbe, hogy alapvetőnek vesszük ezt a mellékes tartalmat. Ez a tartalom pedig az, hogy minek gürizzünk valamiért, mert úgysem fog menni a tehetség hiányában. “Próbáltam rajzolni, de csak pálcikaember sikerült”. Olvastunk vagy írtunk már ilyet? 

Most mondok egy néhányaknak megdöbbentőt: mindenki pálcikaembereket rajzol elsőre! 
Ugyanis a “tehetséges” embereknek sincs meg még az az eszköztár, ami begyakorlással, megfigyeléssel és finomítással jön létre. Mindenki firkál elsőre, csak valaki céltalanul, valaki pedig koncentráltabban. Ha látunk egy műalkotást, amitől ledöbbenünk, az nem csak az ahhoz szükséges egységnyi hozzáértéssel rendelkezik, mert mögötte több évnyi erőlködés, türelem és munka áll. 
Amikor azt mondjuk, hogy azért nem megy valami, mert nincs meg hozzá a tehetség, valójában ez egy kibúvó, miért is nem akarunk abba időt feccölni.

Az egyik különbség köztünk és a dicsért alkotó között ugyanis az, hogy ő beletette azt a munkát, amivel sikeresen megtanulta a művészet eszköztárát. Ott volt a dolog szeretete is benne. Enélkül nagyon nehéz valamiben jónak lenni. Az alkotó szimplán csak nem állt meg a pálcikaembernél. Őt nem kedvetlenítette el az, hogy mennyire egyszerű lett az alkotása. Örömét lelte a folyamatban, akár odafigyelt és már közben próbált tanulni valami újat, hogy a következőnél jobb legyen. És lett következő rajz, meg utána jövő alkotás és így tovább. 

Ez nem tehetség, ez az alkotás öröme, ami visz előre. 

Akkor mindenki képes bármit megtanulni?

Ez egy nehezen megválaszolható kérdés. Elviekben igen lenne, de ahogy írtam, kell hozzá az érdeklődés is, hogy szeressük azt, amit csinálunk. Valószínűleg meg tudunk tanulni bármit, hacsak nincs komolyabb akadály előtte (de mivel láttuk már a videót a kéz nélkül, szájával festő művészről, így még ez is kétséges). Ehhez szeretnünk kell azt a valamit, és át kell lépnünk saját lustaságunk felett. A “nincs tehetségem” ütőkártyát szét kell tépni, és neki kell állni a dolog megtanulásának, vagy el kell fogadni: nem nekünk való a dolog.
Ha valamit igazán szeretünk, nem fogunk helyette partizni, piálni, videójátékozni vagy plafont bámulni, hanem nekiülünk és csináljuk. Ha azért nem megy a rajz, mert mindig más tevékenységbe kezdünk helyette, akkor szimplán nem érdekel bennünket annyira az a bizonyos témakör. Ilyenkor nem a folyamat, hanem a végállomás az érdeklődés tárgya: látjuk magunkat Daliként, nagyszerű gitárosként, tökéletes mozgású táncosként. Ebbe a képbe szeretünk bele, de ez nem elég ahhoz, hogy el is vigyen a végállomásig, amihez viszont évek gyakorlása szükséges. 

Ahhoz, hogy valamiben jók legyünk, a folyamat szeretete is fontos, nem pedig az a látomás, kik lehetnénk.

De akkor mi is a tehetség? 

Amikor valaki azt mondja, “tehetséges”, képtelen vagyok nem arra gondolni, hogy némiképp ez degradáló – persze tudható, hogy többnyire ténylegesen dicséretnek szánták. Olyan érzés, mintha nekem csak azért menne, mert én így születtem. Vajon létezik-e olyan gén, ami jó alkotóvá tesz valakit? Miért nem inkább azt dicsérik, hogy volt türelmem beletenni azt az időt, míg elsajátítottam az épp dicsért szakmai tudásomat? 

Én inkább úgy vélem, hogy mindenkiben van egy bizonyos eszköztár. Az ebben levő részegységek nem egyformán erősek: egyikben jobbak vagyunk, másikban nem annyira. Az ilyen eszközök rajzban többek közt a jó megfigyelő készség, precizitás, türelem és még sok más.  A lényeg az, hogy minden ott van alapból, és ezeket az eszközöket kell fejlesztenünk annak érdekében, hogy valamiben jók legyünk. Ha valaki gyorsabban tanul valamit, akkor az érdeklődés mellett az is ott van, hogy a tárgyhoz szükséges eszközök alapból fejlettebbek nála, de még messze vannak a tökéletestől. Ezt nevezhetjük annak a plusznak, amihez hozzájön a 90%-nyi gyakorlás, hogy valaki ténylegesen jó is lehessen; s talán ez a “tehetség”, ha sokan nem is ezt értik alatta.
De persze arra is látni példát, mikor valaki  hátrányban van a többiekhez képest, mégis annyira szereti azt a dolgot, hogy több időt beletéve jobb is lesz benne.

A tehetség szerintem a tárgy iránti szeretetünk és az egyes eszközök fejlesztéséhez való kitartás és türelem szorzata. 

Persze megértem azt, hogy nem lehet olyanokat mondani a másiknak “olyan jól rajzolsz, látszik az, hogy odafigyeléssel és sok éves gyakorlással sikerült elsajátítanod azt a tudást, ami ehhez az alkotáshoz kellett”, és helyette könnyebb azt írni, hogy “tehetséges vagy”. Egyszerűbb ezt, mivel sokan ebben hisznek. Valakinek ez egyenlőségjellel van ott az elismert tudással, valakinek kibúvó a sok gyakorláshoz, valaki pedig tényleg hiszi, hogy léteznek csodagyermekek, akik varázsütésre tudnak mindent (mert a filmekben is olyan sok ilyet látni).

Összegzés

Szóval létezik tehetség? Olyan értelemben nem, ahogyan a legtöbben gondolnak rá. Nem használhatjuk kibúvónak a szót, mert mindannyian képesek vagyunk megtanulni bármit, ha eléggé érdekel a dolog, és megértjük azt, hogy gyakorlás nélkül senki sem jut előrébb. Ha nekünk nem megy valami, el kell fogadni, hogy vannak más dolgok, amik jobban fognak érdekelni, és amikben majd úgy érezhetjük, hogy “tehetségesek vagyunk”. Így érezhetjük értékesnek az időnket, így szerezhetünk elismerést, így lehetünk többek, és így fogjuk igazán értékelni a gyakorlást, és élettapasztalatot.

Szóval szeretsz rajzolni? Akkor csak gyakorolj, és menni fog! 

Köszönöm az olvasást! Ha még nem tetted meg, iratkozz fel te is a hírlevelemre, hogy láthasd a legfrissebb bejegyzéseimet!

Feliratkozás