Egy ideig megint csöndben voltam. Nem csak itt blogon, de úgy nagyjából mindenhol. Tény és való, időmegtakarítás szempontjából ez az állapot továbbra is fennáll majd itt-ott, de ahol lehet, azért szeretném visszatolni magam a folyamatos online jelenlét formájába.

Mert hát megtörtént az életemben az, amire sosem számítottam volna: nyertem a lottón.

Jó. Nem. Bár jó lenne (ki kéne töltenem már egy lottószelvényt).
Igazából villámcsapásból derült égként csapott belém a válás, én meg annyira meglepődtem, hogy jelenlenni is elfelejtettem az interneten. Azért Facebook-on posztolgattam, lehetőleg mentesen a derossznekem kitárulkozós írásoktól.

Poént félretéve…

Időm nagy részét leginkább új szakmába való betanulás és albérlet keresés, annak felújítása, majd maga a költözés vette el. Meg hát az ember lábában benne van egyébként is ilyenkor a bugi, ha nem akar inkább otthon emésztődni, mint egy visszahányt almafalat. Amit csótányok rágnak.

Gondoltam tehát, adok már valamiféle püttyögős életjelet magamról, mivel sikeresen lezajlott a költözés is; csak még átrendeztem ilyen csajosra a blogkinézetet, ha már dobott fel végre új témákat a Google.
Fárasztó volt azért ez a néhány hét, és most igencsak nyugodtan, mosolyogva dőlök hátra a székemben, miközben írom ezeket a sorokat, mert a nehezével már megvagyok, és izgatottan várom a folytatást. Valami azt súgja, hogy igencsak kalandos lesz.

Ide a blogra már van néhány ötletem, milyen cikkeket fogok írni. Talán felteszek végre egy-egy novellát is még a régi időkből, csak még átdolgozom őket egy kicsit. Úgy ötvenedjére is.

Köszönöm az olvasást!
Tessék egy fotó — rólam, ha már pont én vagyok a téma ebben a bejegyzésben. Illetve kell fotót posztolni, különben senki sem veszi észre a bejegyzést. 

Szeláviiii