Néhányszor találkozom alkotókkal, akik fotómanipulációikat nevezik digitális festménynek vagy egy-egy átfestett fotót. Mivel viszonylag még új technikáról van szó (hát, az olajfestés létezéséhez képest…!), ezért még sokszor igen nagy a káosz a digitális festés témával kapcsolatosan, és nehéz eldönteni, akkor ez most egy minden digitális technikát átfogó bűvészmutatvány vagy… festés digitálisan.

De egy nem-alkotó esetében is kérdések vetülnek fel, és hát maga a digitális tábla is sokszor misztikus, ismeretlen eszköz, melyet teliholdkor kell aratni unikornisokkal védett ligetben.

Na jó, azért nem ennyire. De gyakran fordult már elő, hogy erről is kellett beszélni, mi is az. Részben anno ezért is írtam a két cikket a táblákról; nem csak hogy segíthessen a vásárlásban, de a saját lustaságom követése okán is. Évente átlagosan már 2 percet spórolok ezzel. Plafon nézegetéssel töltöm ezen időt általában.
 

Mi a digitális festés röviden

Szóval készítettem egy videót a témában, ami segíthet elmagyarázni szimpla érvekkel, mi is ez a digitális festéses dolog vagy segíthet elmagyarázni, miért nem számít digitális festésnek, ha szűrőket teszünk a fotóra. Mert nem, nem számít annak. Ahogy az sem, ha egy fotót beteszünk alulra, és rárajzolunk néhány vonalat.

 

A videó angol nyelvű, viszont készült hozzá magyar felirat. 

 

A tudatlanság egyébként még megbocsátható az alkotók részéről, mivel rengetegen vagyunk autodidakták, és emiatt sok információ csak véletlenséggel vagy szándékos utánanézéssel talál meg bennünket. Viszont az már nincs rendben, amikor valaki tisztában van azzal, mit csinál, hogy alkotói szemmel valójában mit ér az, amit másfélének állít ki, hogy ezáltal laikusok tömegét, olykor alkotókat próbáljon megtéveszteni.

Talán mondanom sem kell, ez az olyan alkotókat, akik kiteszik a lelküket a munkáikért, megdolgoznak a tudásukért, meglehetősen rossz helyzetbe hozza. Sokan gondolják ugyanis, hogy a digitális festés egyenlő néhány klikkel, meg hogy “a számítógép csinyájjja”, az ember pedig csak kattintgat.

Bár így lenne. Akkor most nem kéne annyit szenvednem az anatómiázással. 🙂