Sokáig megrögzötten ragaszkodtam a nyomtatott könyvekhez, minthogy részint ők neveltek fel, ők adtak rengeteg tudást, ők etettek, főzték a kávémat… oké, a kettő utolsó nem igaz, de elragadtatott a nosztalgia és az a hála, amit érzek a könyvek iránt. Rowling megtanította szeretni ezeket a betűkupacokat, King vont még beljebb a világukba, Merle és Orwell mutatott tanulságokat, rajtuk való töprengést és még sorolhatnám.

Aztán jöttek az e-book olvasók — talán 4-5 éve, már nem számolom — és ez a ragaszkodás még jobban erősödött. Miért akarják tönkretenni a szimbólumot, melyet oly kedvesen dédelgetek magamban már legalább egy évtizede?

Végül valamikor 1-2 éve jöttem rá arra a tényre: hogy avanzsálódott a tárgy magasabb szintre értékrendszerileg, mint maga a történet, amit tartalmaz.

 
Múltkor futottam szembe egy poszttal — hogy miről szólt, már nem emlékszem — és alatta a kommentek kicsit megakasztottak. Saját magamat olvastam  4-5 évvel korábbról, mely némiképp ellentétben áll azzal az emberrel, akinek van már e-book olvasója.
A kommentek ilyesmik voltak:
én nem tudnék így olvasni, elvész az olvasás élménye“; “egész nap így is képernyőt bámulok, legalább olvasáskor ne“; “nekem kell, hogy lapozhassak… megvegyem a könyvet, gyűjthessem” stb.
Tavaly jöttem rá, hogy szükségem van egy e-book olvasóra, mikor kölcsönkértem lakótársamét, és végül születésnapra nekem is lett egy sajátom. Utána teljesen megváltozott a hozzáállásom.
 
Alább azt szeretném elmagyarázni személyes tapasztalaton keresztül, hogy mik a különbségek a két formátum között, előnyökkel, hátrányokkal. Talán segít annak eldöntésében is, hogy érdemes-e vásárolni ilyen olvasót.
 

Könyv és történet

Tény: nem ugyanaz az élmény. Mert — és ezért árulónak érzem magam — sokkal jobb. Persze, hiányzik az, hogy gyűjthessem a könyveket a polcon, ahol már nincs hely, és hogy megint leszakadjon a tároló a hálóban a könyvek súlya alatt. Egyszerűen odavagyok a megsárgult lapokért, a szép könyvborítókért, a latolgatásért a könyvesboltban, hogy kitaláljam gyorsan, melyik könyvet élvezhetem.
Szóval értem én azokat, akik ragaszkodnak mindehhez. De azért gondoljunk bele: mi a fontosabb? Az, hogy több történetet fogyasszunk el, vagy az, hogy gyűjtsük a tárgyakat, amiben lapulnak ezek a történetek?
Sokunk szem elől téveszti, gyűjteni a tapasztalatot is lehet, ami ezekben a papírhalmokban van, és elviekben nem azért vannak a könyvek?
A nyomtatott könyvek csak tárgyak, ahogyan az olvasó készülék is. Nem értük olvasunk, hanem a történeteikért.
Úgy éreztem, hogy érdemesebb feladni a könyvekkel kapcsolatos élményeket cserébe azért, hogy többet olvassak, és ez így is történt. Szinte majdnem a dupláját annak, amit eddig, és ezt a molyon keresztül mérhetem is.
 

Előnyök

Nincs többé olyan, hogy párom lefekszik aludni, és én nem tudok tovább olvasni lámpa hiányában. Ha az e-book olvasó rendelkezik háttérvilágítással, tudom úgy fordítani, hogy a másik észre se vegye, és még fél-egy órán át tudok történeteket fogyasztani.
Nincs olyan, hogy nincs rá pénzem, mert a digitális könyvek kevesebbe kerülnek — nincs nyomtatási költsége, a tárolása sokkal olcsóbb, így egy vásárlásnak kevesebb dolgot kell fedeznie.
Nincs bennem többé az a lelkifurdalás, hogy a 700 oldalas Gailman könyvért hány fát vágtak ki, és azt sem kell latolgatnom, hová teszem azt a könyvet, mert egyébként már nincs hely a lakásban.
 
Nem egyszer volt már olyan, hogy beszélgettünk egy könyvről, és én öt perccel később már meg is vettem azt Amazonról, fél perc múlva pedig a készülékemen volt — akár este tízkor is. Igaz, hogy így a könyv angol, de miért jelentene ez problémát? Feltettem egy szótárat a készülékre, és valahányszor szembejön egy ismeretlen szó, rábökök és már lövi is felém az esetleges jelentéseket.
De egyébként már egyre több magyar könyv is van fent a neten, amit megvásárolhatunk.
 
Evés közben elég nekitámasztanom valaminek az olvasót, nem kell fogni a lapjait, hogy egy helyben maradjanak.
Az újabb generációi az olvasóknak már e-inkkel készülnek, melynek olyan hatása van, mintha könyvet olvasnánk. Azt leszámítva persze, hogy világít a lap, de ezt is ki lehet kapcsolni, szóval nem ugyanaz, mintha számítógép képernyőt bámulnánk.
Energia szempontjából a két médium is egyforma, hiszen míg az olvasott könyv mellé kell fényforrás, az e-book olvasó maga szolgáltatja azt.
 

Hátrányok

Amit hátrányként tudnék megjelölni az elektronikus olvasó kapcsán az az, hogy néha fel kell tölteni, és kellemetlen, mikor pont egy izgalmas jelenet közben jön elő a figyelmeztetés, de ha elég előrelátóak vagyunk, töltögetjük mindig egy keveset.
A mostani olvasókban még nincs szín, ezért némely szakkönyvek, mesekönyvek még mindig preferáltabbak nyomtatott formában.
Nehezebb kölcsönadni, viszont könnyebb lekalózkodni, ami az írók számára nem előnyös. Viszont úgy vettem észre, hogy kölcsönkérés helyett inkább megvenném a könyveket, mert gyorsabb, és nem kell emlékezni sem, kinek adtuk kölcsön a sajátunkat.
A magyar piac habár épülget, még mindig nem kaphatjuk meg az összes könyvet ilyen formában.
És hát persze, nem ugyanaz kézben tartani, de mikor felhajtom a fedéllapot az olvasóról, már érzem bizseregni azt a halovány örömet, főleg ahogyan egyre többet és többet olvasok. Úgy érzem, hogy lassan ez az olvasó is kialakítja bennem azt a különleges “jó kézbe venni” élményt, mint a hagyományos könyvek, melyeket szintén olvasok, hiszen van sok raktáron.
 

Végszó

Szóval ez a néhány gondolat ötlött fel bennem a poszt olvasása után, és remélhetőleg segít abban, hogy tisztábban lássa olvasóm: nem azt kell szeretni vagy utálni, milyen formátumban vannak a könyvek, hanem a benne lévő történeteket.
 
 
 
Szeláviiii