Rajzolni megtanulni nem könnyű. Rengeteg tényező van, amit az embernek el kell sajátítania hozzá: a megfelelő arányok, irányok, jó anatómia, szép tónusozás és még lehetne sorolni. Amikor nekiállunk, könnyen visszahőkölhetünk a feladat elől, és mondhatjuk azt, hogy “ez kissé sok”, meg “erre nincs időm”, szóval akkor rövidítsünk!

És inspirálódunk eme csodálatos internet által és ettől még többet is akarunk: fotórealisztikus rajzok igencsak csábítóak, vagy akármilyen aprólékos kidolgozottságú kép, esetleg az, hogy megfessük saját magunknak az elképesztően szuper borítótervet is, természetesen fejből. Ezt persze jó lenne minél gyorsabban, kevés munkával elérni.
Aztán jön a csalódás, majd a családtagoktól, barátainktól megszokott dicséretek — akik jóakaró vakultságukban azt hajtogatják, hogy mi vagyunk a legügyesebb bubula, akit ismernek — átváltanak kritikákba, amikor grafikai közösségi oldalakra töltünk fel. Majd jön a felismerés, hogy valami nem jó… majdnem egy hete rajzolok már, és még nem rajzolok úgy, mint Dirk Dzimirzky, mi a gond??
Erre egyszerű a válasz: a türelmetlenkedés.

Csodafegyver: a türelem

A türelem egy olyan dolog, mely segítségével majdhogynem megválthatod a világot, ha kellő energiát is fektetsz bele. Anélkül viszont nem lehet semmit sem csinálni. Nem megy a leckemegtanulás, nem megy a gitározás és nem fog menni a rajzolás sem. A türelem rajzoláshoz tehát egy fontos eszköz.
Miért? Mert minden új dologhoz idő kell, és sok gyakorlás, aminek nem csinálhatunk rövidítéseket egy jobbagyféltekés tanfolyammal (pl. nem tanulod meg az anatómiát, a perspektíva kezelését, csak a másolás alapjait fogod elsajátítani), mert egyszerűen kívánja a gyakorlást. Az agy nem tudja a folyamatot ösztönösen, el kell sajátítania először durva nagy vonalakban, majd folyamatosan a kisebb finomkodásokat is, melyek általában sajátos jelleggel bírnak.

Nos, abban nem tudok segíteni, hogyan tanuljunk meg 3 nap alatt rajzolni, de abban talán igen, hogy tudjunk több ideig kitartani ugyanazzal a munkával, ha szükség van rá. A valóságban én is igen türelmetlen vagyok, amivel a mai napig küzdök. De van néhány tippem erre, melyek segítenek eme probléma áthidalására.
Lehet, hogy nem mindenkinek lesz passzentos, de számomra működtek ezek az apróságok. 🙂

Első és egyben legnehezebben megfogadható tippem az,

hogy elfogadjuk, mindenki kezdi valahol és mindenkinek kell idő, mire eléri a kívánt szintet.
Mindenki egy fejlettebb pálcikaembert firkál elsőre. Mindenki használ referenciákat — vagy fotókat vagy rendes modelleket — hogy megtanulja azokat a dolgokat, amikkel születésétől fogva nem rendelkezik: anatómiát, perspektívát, fény-árnyék hatásokat, színkezelést stb.
El kell fogadnunk, hogy nem vagyunk kivételek. Nem vagyunk jobbak azoknál a profiknál (illetve még nem), akik szintjét el akarjuk érni 8 év helyett egy hónap alatt. Ha neki 8 évbe telt, akkor nem szabad azt gondolni, hogy nekünk menni fog egy rövid időn belül. És az anatómiát sem fogjuk tudni csak úgy, miközben a professzionálisaknak is évek tanulmányozásába telt a dolog.

A megfelelő környezeti hatások megtalálása

  • Próbáljuk megtalálni azt a környezetet, ahol nem fog zavarni semmi sem vagy legalábbis csak minimális szinten.
  • Keressük meg, hogy mi az, ami képes lelassítani, türelemre nevelni! Például a türelem fejlesztéséhez nem jók a pörgős, nagyon zajos zenék, érdemes ezért valami relaxálósabbat betenni (pl keleti zenék, ambientek). Persze, ha nem találod meg az egyensúlyt az ilyen típusú muzsikában, akkor keresd meg azt a zenét, amivel sikerülni fog. Jó még a hangoskönyv hallgatása is, nekem az segített a legtöbbet. Mostanában sorozatokat szoktam nézni rajzolás mellett. 🙂
  • Állítsunk be megfelelő fényeket, hogy láthassuk tisztán az alkotásunkat és ne fáradjon el a szemünk idő előtt.

Ne a mennyiségre, hanem a minőségre hajtsunk

Ha azért dolgozol egy-egy rajzon két órát legfeljebb, mert egy nap ennyi a szabadidőd, akkor ne egy nap alatt zárd le a projektet, hanem tedd félre és dolgozz holnap is legalább két órát rajta (vagy amikor kedved támad). Addig dolgozz rajta, ameddig szükséges, ne az legyen az indok, hogy épp ennyi idő volt rá.
Kerüld azt a hajtóerőt, hogy a mielőbbi babérok miatt — amit a barátok és család mindig megad, függetlenül attól, hogy mi csináltál — fejezzed be gyorsan. Ha elég türelmes vagy, akkor nem csak az ismerősöktől, de a vadidegenektől is begyűjtheted a tetszéseket, mely kevésbé rózsaszínködös vélemény. 🙂

A megfelelő rajzeszközök megtalálása

Sokkal könnyebben tudunk beleolvadni a munkába, ha nem zavarja meg az, hogy mérgelődnünk kell a rossz papír miatt vagy hogy a ceruza minősége miatt csúnyák a tónusok és a többi. Csak ezért is érdemes keresni a megfelelő eszközöket, mert segítik a zavartalan munkamenetet.
Ha ezeket szépen elrendezve tároljuk, mindig kifaragjuk a hegyüket, kevesebb problémát fognak okozni rajzolás közben.

Tedd érdekesebbé a rajzolást!

Kísérletezz minden új rajznál valamivel. Például kipróbálhatsz más tónusozási technikákat vagy igazán apróságokat is, mint hogy milyen sorrendben vidd fel az árnyalatokat. Bármi újdonság jó, mert ezáltal tanulhatunk és találhatunk jobb technikát is. Ez pedig egy olyan pozitív visszacsatolás, amiért megéri türelmesebbnek lenni.
Az sem utolsó, ha a tanulmányrajzok mellett készítesz olyan témákat is, melyek igazán érdekelnek. Az ilyen rajzokat mindig könnyebb elkészíteni, és lendületet adhatnak a következőnél, ezáltal pedig kitartóbbak dolgozhatunk a következő rajzon.
Szóval legyen érdekes, hogy ne und el magad rajta, és több időt tudj adni egy-egy képnek.

Ez volna a néhány tippem, amit alkalmazni szoktam, ha valami nagyon macerás rajzot kell készítenem.
Lehet, hogy nem tűnnek nagy világmegváltásnak, de az ilyen apróságok is nagyon tudnak számítani, erre jöttem rá a 6 év alatt. Szóval reménykedem, hogy pár emberben megfogannak ezek a tippek, és segítettem ezáltal kicsit a fejlődésüket! 🙂

Köszönöm az olvasást! Ne felejtsd el megosztani ezt a bejegyzést, ha szerinted valamelyik ismerősödnek segíthet! 🙂
Ha kérdésed van, ITT nyugodtan felteheted kommentben, igyekszem válaszolni!

Szeláviiiiiiiiiii