Év: 2013

Kolozsváron egy hétvégén

Múlt hétvégén volt szerencsém Kolozsvárt megtekintenem Gábor társaságában. Sosem voltam még Romániában, pedig gyakran ácsingóztam kifelé már korábban is. Sajnos, sikerült kifognunk egy szerencsétlenebb időpontot, mikor a felhők épp olyan módban voltak, hogy figyeljék, mikor próbálunk sétálni, tájban gyönyörködni, hogy aztán alattomosan lecsaphasson eső formájában. Ettől függetlenül megjártuk a környéket autóval, így látható volt a táj egészében. Gyönyörű dombok, hegyek, erdősségek… és az én kőszegi szemem szerint nagyrészt háborítatlan is. Legalábbis… láttunk néhány fát kivágva, de tarvágásokat csak igen ritkán. Az esőfüggönyön keresztül csodás hegyvonulatokat, gerinceket láthattunk kibontakozni, melyek aztán visszahúztak magukra fehér köpenyegüket. Majd továbbhaladva keresztülmentünk egy falun is, mely 1300 méter magasan foglalt helyet az egyik gerinc tetején. Régies faházak, nagy, füves udvarok és — természetesen — rengeteg bárány, tehén, ló. Még csak elkerítés sem kellett a legtöbbjüknek, szabadon mászkáltak a zöldellő területeken. Volt, hogy úgy kellett kikerülni őket a kocsival. Szerencse, hogy jó sofőrünk volt. 🙂 Az tetszett még nagyon, hogy arrafelé teljesen más jellegű folyók vannak:  szélesek, sekélyek és nagy köveken gurulnak végig. Sokszor a Miért éppen Alaszka jutott eszembe, amiből gyerekkoromban láttam néhány részt. A személyes kedvenc azonban egy hatalmas gát volt; itt álltunk meg legelőször. A kocsiból kiszállva balra egy hatalmas tó terült el, zöld hegyekkel szegélyezve, míg a másik oldalon egy mély szakadék, aljában pedig egy völgy terül el. Én szívesen kihajoltam persze, hogy fotózzak, illetve kimondottan élveztem a látványt és a...

Read More

Kis csend

Helló esetleges Olvasó! Mint láthatod, mostanában elég ritkán posztolok – és igen, ez egy nagyon átlagosnak tetsző bejegyzés ezzel az indító mondattal. Nagyrészt az is, bár igazából egy “ez történt az előző epizódban” összefoglaló.   Sok dolog van, ami történik körülöttem; az említésre méltóbbak között első helyen szerepel Enikővel közös kiállításunk, ami Február végétől március közepéig volt megtekinthető. Igen, erről ígértem egy posztot, viszont annyi ideig húztam a dolgot, hogy már necces lenne most nekiállni. Mindenesetre Enikő megírta a posztot, ami nagyon szépen összefoglal mindent, érdemes elolvasni! Röviden hozzátenném, hogy nagyon jól sikerült, és külön öröm volt számomra megismerni végre személyesen is Enikőt, akitől olyan sokat tanultam az évek folyamán! A kiállításon csak egyetlen sajnálatos dolog történt: pont a megnyitó napján szakadt le egy rekord-mennyiségű hó, aminek következtében kevesebben tudtak útrakelni. Azért minden jelenlévőnek nagyon örültem, valaki Szolnokról verekedte fel magát. Végre falon láthattam a képeinket is, és szerintem ez önmagában is már igazán boldogító. Április 13-án volt egy kockartos találkozó is. Erről félig már megírtam a bejegyzést, csak a képek válogatása, a szöveg véglegesítése olyannyira ellenszenves dolog most nekem, hogy nem is jutottam vele dűlőre. 🙂 Sokan voltunk sokáig, és jöttek olyan emberek, akiket eddig még nem láthattam személyesen. Podi pedig készített egy interjút is — elég sírva nevetősre sikeredett. Erről bővebben majd nemsokára, a kockartos blogon. 🙂 Így szorosan, magammal kapcsolatosan annyi változás történt, hogy tüzetesebben is nekiálltam végre...

Read More

Önálló kiállítás Enikővel! — nemsokára

Gondoltam lassan már itt az ideje annak, hogy végre posztot szenteljek a dolognak, hiszen már csak másfél hét és itt van a kiállítás. Ja, tessék meglepődni, ha eddig még nem derült volna ki: kiállításunk lesz! Mégpedig most február 22-én, 17 órakor a Namastee teaházban (VII. kerület, Barcsay u. 14. — a Blaha Lujza tér mellett). A dolog úgy kezdődött, hogy épp morcosan ültem az év első napjának reggelén a gép elé (nem volt még kávé a kezemben, s ez köztudottan ilyen állapotokat okoz), mikor Enikőtől befutott az ötlet levél formájában, én pedig kihasználva esetleges pezsgő utáni perceit, rögvest igent is vágtam rá. Azóta sűrűn készülnek az új képek, melyeket csak egymás közt mutogatunk — no, meg aki épp itt jár nálam, az láthatja, mi van készülőben. Nagy az izgalom és epekedve várjuk már a kiállításmegnyitót, de addig még hosszú az út. Első lépésben keretezni kell az összes képet, mely nem öt fillér, és idő dolgában is rengeteg nyersanyag kell, mire kivitelezni lehet a dolgot. Eh, nem a kedvenc elfoglaltság. Előtte nap pedig felakasztgatjuk a képeket, mely szintén nem fél órányi munka lesz, de szerencsére a teaház tulaja felajánlotta segítségüket, ha esetleg sokáig bajlódnánk a dologgal. A következő nehézség pedig maga a megnyitó lesz. Vajon eljönnek azért páran? Vagy el sem férünk? Tetszenek majd a képek? Nem unják magukat halálra? Jól nézek ki? Feltétlenül kellenek a zsiráfoknak aprócska szárnyak?  Nagyon kíváncsi vagyok...

Read More

Januári poszt — csak hogy legyen valami

Helló, kedves olvasó! Nem fogom megint elkövetni azt a hibát, hogy nem írok ide semmit — sokak nagy örömére — inkább posztolok valamit, hogy tartsam valamennyire az aktivitást. Meg hát, szeretek hosszasan szövegelni írásban mindenféle olyan dologról, mely nem feltétlenül érdemli meg mások kitüntető figyelmének akárcsak egy aprócska morzsáját. Szóval, üres mondatokat alkotva egy nulla értékű blogbejegyzést kreálni, aminek mondandója majdnem olyan hasznos, mint a pittypangok éjféli rekreációs gyakorlata az esőben — nagyon kedvemre való. Persze, ez csak ritkán fordul elő, hisz szeretek olykor-olykor véleményt kifejteni…. amit aztán legtöbbször hamar törlök is, mielőtt kiküldeném posztként, mivel sokan szeretnek kiragadni csak egy-egy mondatot, szót és azon lovagolni, míg a mondat valódi jelentését (melyet a szöveg többi részéből lehetne összerakni) figyelmen kívül hagyják. Ilyen féljelentéseken meg nem fogok lovagolni a másikkal, hosszas magyarázatokkal próbálva értelmet adni annak, amit korábban már megírtam, csak kicsit hosszabban, komplikáltabban. Nincs értelme véleményt kifejteni. Különben is, minden körülmény közt nekem van igazam. Olvasóm szerint meg éppen pont neki van mindig igaza, így hát… Hogy legyen valami halovány értelme is ennek a bejegyzésnek, szeretném bejelenteni, hogy nemsokára lesz bejelenteni valóm. Bocs, ez mégsem az érdemleges rész volt. Annyit elárulok, hogy a február most sűrű lesz, a végéhez közeledve pedig lesz egy — néhány ember számára  — már régen várt esemény. Nagy örömmel készülök is rá. 🙂 Ennek kapcsán egy ideig nem is osztok meg új, nem megrendelésre...

Read More
  • 1
  • 2

fotó Thubakabráról rajzolás közben

Üdvözöllek Thubi blogján!
Egy szabadúszó művész mindennapjai.

Kövess emailen!

Így kaphatsz értesítést, ha új blogbejegyzésem van. Ingyé' van és nem spam!

Legfrissebb bejegyzés

Legfrissebb hozzászólások

Éves Archívum