Na, jöjjön egy kis beszámoló arról, mit csináltam az elmúlt pár napban. 🙂

Mintegy amolyan késő nyári kiruccanásnak szántuk, miközben bőszen reménykedtünk abban, hogy jó időt fogunk ki. Szerencsénkre, nagyjából melegnek volt nevezhető az idő, habár a Balatonba nem igazán merészkedtünk be. Legalábbis én nem; Gábor vígan ment néhány kört a vízben, hogy aztán vacogva bemenjünk inkább a melegvizes medencékbe.

Nekem ez a kiruccanás több szempontból is érdeles volt.
Gyerekkoromban néha lementünk szüleimmel Balatonfüredre ismerőseink meghívására, így sok-sok emlékem fűződik ehhez a helyhez. Nagyon szép a sétáló utcája, a stég, csak tán kicsit sok a külföldi szó. Néha szinte meg voltam lepődve, mikor magunkén kívül másoktól is hallottam magyar mondatokat. No de hát, ilyen ez a környék: vonzza a külföldi turistákat, ami azért nem rossz dolog.

Mivel egy Hotel külön szállásán voltunk, volt reggeli és vacsora — mindkettő svédasztalos. Mondanom sem kell, hogy olyan emberként, akinek ritkán van alkalma főtt ételt enni, első alkalommal tapasztalatlan módon ettem, és szinte rosszul voltam az est hátralevő részében. Másnap már okosan vettem kis adagokat mindenből. Süti. A sütik voltak a legjobbak. Meg a kávé. Meg a…
Benéztünk a szálloda wellness részlegébe is, ami nagyon szépen ki volt alakítva. Persze, a szaunák meg egyéb kiépített izék közül egy csomó mindenről nem tudtam, hogy mire szolgál. Azért beültünk a kialakított sóbarlangba is kicsit, valamint sikerült Gábort rávennem, hogy időzzünk legalább tíz percet az infraszaunában. Az élményfürdő is gyönyörű volt! Bár néha alig tudtam kikecmeregni a műsodrásból, és csak kavarogtam körbe-körbe.
Azért néha éreztem magamon a szállodában, hogy eléggé kihúzó elem vagyok, hisz nem nagyon jártam ilyen helyeken még. Meg valahogy más jellegű emberek voltak ott, mint amilyen én vagyok.

A legjobb program azonban nem ezek között volt található. Még pár hete Bögre révén megismerkedhettem a geocaching fogalmával (erről külön lesz egy bejegyzés is), így elindultunk ládázni Balatonfüreden is. Eleinte elég problémás volt, hogy a régebbi típusú telefonom nem alkalmas GPS koordináták keresésére, sem pedig egyéb érdekes izére, ami képessé tett volna a kiszemelt ládák megtalálására. Végül, csak egyet próbáltunk megkeresni, aminek le tudtuk csekkolni minden pontját a google térképen még a szálláson.
Szóval, ennek hála, jobban megismerhettük a környéket. Egy Savanyúvizes körsétára invitált minket a ládavadászat; előbb a város külső részein, majd a város belsejében keresgéltünk. Pechünkre, az első közös ládázásunk nem lelt sikerre: habár minden egyes pontot megtaláltunk, a ládát magát nem… valószínűsítem, hogy pár értelmi csökevény ellopta az “értékes” (kb. a tartalommal együtt 200 forintot sem érő) ládát.
Azért mindketten élveztük a sétát, a fájó lábam ellenére is.
Utóbbi dolog még Békés megyei tartózkodásomnak volt köszönhető, mikor Bögrénél voltam. Jó sokat sétáltunk, Békéscsabára is benéztünk és kerestünk ládákat, aztán mikor visszaértünk Gyomára, elég volt egyszer kicsit máshogy lépnem ahhoz, hogy aztán másfél hétre lesántuljak. De legalább utána kicsit kímélve voltam. 😀

Összességében véve, nagyon örültem, hogy végre volt alkalmam ilyen hétvégére! 🙂
A geoládázást meg ajánlom mindenkinek! Majd írok róla bővebben nemsokára. 😀

Gábornak meg nagyon köszönöm az élményt! 🙂

Szeláviiiiii