Helló esetleges Olvasó!

Mint láthatod, mostanában elég ritkán posztolok – és igen, ez egy nagyon átlagosnak tetsző bejegyzés ezzel az indító mondattal. Nagyrészt az is, bár igazából egy “ez történt az előző epizódban” összefoglaló.

 

Sok dolog van, ami történik körülöttem; az említésre méltóbbak között első helyen szerepel Enikővel közös kiállításunk, ami Február végétől március közepéig volt megtekinthető. Igen, erről ígértem egy posztot, viszont annyi ideig húztam a dolgot, hogy már necces lenne most nekiállni. Mindenesetre Enikő megírta a posztot, ami nagyon szépen összefoglal mindent, érdemes elolvasni!
Röviden hozzátenném, hogy nagyon jól sikerült, és külön öröm volt számomra megismerni végre személyesen is Enikőt, akitől olyan sokat tanultam az évek folyamán! A kiállításon csak egyetlen sajnálatos dolog történt: pont a megnyitó napján szakadt le egy rekord-mennyiségű hó, aminek következtében kevesebben tudtak útrakelni. Azért minden jelenlévőnek nagyon örültem, valaki Szolnokról verekedte fel magát. Végre falon láthattam a képeinket is, és szerintem ez önmagában is már igazán boldogító.

Április 13-án volt egy kockartos találkozó is. Erről félig már megírtam a bejegyzést, csak a képek válogatása, a szöveg véglegesítése olyannyira ellenszenves dolog most nekem, hogy nem is jutottam vele dűlőre. 🙂 Sokan voltunk sokáig, és jöttek olyan emberek, akiket eddig még nem láthattam személyesen. Podi pedig készített egy interjút is — elég sírva nevetősre sikeredett. Erről bővebben majd nemsokára, a kockartos blogon. 🙂

Így szorosan, magammal kapcsolatosan annyi változás történt, hogy tüzetesebben is nekiálltam végre tanulgatni ezt-azt: a legfontosabb az angol, amivel egész jól haladok, és amiben kedvesem segít nagyon sokat; tanárkodik. Nem mondom, erre már rendkívül szükségem volt… jó lenne már magabiztos, épkézláb mondatokat gyártani angolul is, hogy ne nézzenek hülyének a külföldi emberkék.
Nekiálltam kicsit a webszerkesztésnek is, hátha sikerül magamra szednem némi tudást a css-ből; meglepő módon, kifejezetten szórakoztat, pedig sok baklövést csinálok még.
Festegetni is nekiálltam, habár eleddig csak két képre volt idő. A másodikkal viszont sikerült helyezést elérnem a kockart utóbbi versenyén, amire most nagyon büszke vagyok.
A digitális festés világában is sikerült kicsit előrébb lépnem, egyre jobban használom a színeket. De sok dolog van még, amit meg kell tanulnom, és még több gyakorlásra van szükség.

Röviden ennyi az elmúlt pár hónapból. Naivan megpróbálok hinni abban, hogy kicsit sűrűbb posztolási időszak is következhet.

Szeláviiiii