Helló, kedves olvasó!

Nem fogom megint elkövetni azt a hibát, hogy nem írok ide semmit — sokak nagy örömére — inkább posztolok valamit, hogy tartsam valamennyire az aktivitást. Meg hát, szeretek hosszasan szövegelni írásban mindenféle olyan dologról, mely nem feltétlenül érdemli meg mások kitüntető figyelmének akárcsak egy aprócska morzsáját. Szóval, üres mondatokat alkotva egy nulla értékű blogbejegyzést kreálni, aminek mondandója majdnem olyan hasznos, mint a pittypangok éjféli rekreációs gyakorlata az esőben — nagyon kedvemre való.

Persze, ez csak ritkán fordul elő, hisz szeretek olykor-olykor véleményt kifejteni…. amit aztán legtöbbször hamar törlök is, mielőtt kiküldeném posztként, mivel sokan szeretnek kiragadni csak egy-egy mondatot, szót és azon lovagolni, míg a mondat valódi jelentését (melyet a szöveg többi részéből lehetne összerakni) figyelmen kívül hagyják. Ilyen féljelentéseken meg nem fogok lovagolni a másikkal, hosszas magyarázatokkal próbálva értelmet adni annak, amit korábban már megírtam, csak kicsit hosszabban, komplikáltabban. Nincs értelme véleményt kifejteni. Különben is, minden körülmény közt nekem van igazam. Olvasóm szerint meg éppen pont neki van mindig igaza, így hát…

Hogy legyen valami halovány értelme is ennek a bejegyzésnek, szeretném bejelenteni, hogy nemsokára lesz bejelenteni valóm.
Bocs, ez mégsem az érdemleges rész volt.
Annyit elárulok, hogy a február most sűrű lesz, a végéhez közeledve pedig lesz egy — néhány ember számára  — már régen várt esemény. Nagy örömmel készülök is rá. 🙂 Ennek kapcsán egy ideig nem is osztok meg új, nem megrendelésre készült rajzokat. Majd csak márciustól.

Mindenesetre igyekszem többet festeni, jobban belefolyni az általam annyira idegen színek világába. A dolog odáig fajult, hogy már olajjal is nekikezdtem festeni, de az eredmény még nem lett beszkennelve. Vagy befotózva. Talán a végén még meg is szeretem a dolgot, de egyelőre csak beszívni sikerült tőle vagy egy kiadós fejfájást kreálni önmagam számára.

Aztán itt van az is, hogy mostanában kicsit nekiálltam játszani — évekig nem volt jellemző rám — és most Dota2-ben próbálom csépelni az ellent kedves Gáborom társaságában. Persze nem esek túlzásokba még most sem, hiszen dolog meg bőven akad helyette.

Egyelőre ennyi. Köszönöm a türelmet, kedves olvasóm! 🙂

Thub