Év: 2012

Helyzetjelentés – fotók és óriás tengerimalacok

  A helyzet az, hogy nem mindig találom meg a témát, melyről írhatnék; mégis kezd fokozatosan kialakulni egy posztolási vágy, egy írási viszketegség. Szeretek írni, akár órákon át, de ettől inkább megkímélek minden kedves olvasót (mind a kettőt; az egyik én vagyok a másik meg nem). Talán neki kéne állnom írni megint, hogy értelme is legyen ennek a finom kényszernek. Valahányszor erre gondolok, eszembe jut az is, hogy mily keveset tudok még. Többet kellene olvasnom és több témában. Mikor mindez felgyülemlik a gondolataim között, akkor félre is söpröm azt az ötletet, hogy írjak végre egy kész novellát vagy legalább újraírjam a tökéletesen rosszul megírt regényemet — amit csak néhány emberfia olvashatott eddig. Köszi Gary a figyelmedet!  Nemrég költöztem. Újfent. Az elmúlt két év alatt immáron a negyedik átcuccolásom volt itt Budapesten belül. Úgy érzem, jelenlegi lakhelyem kellőképp megfelelő számomra; talán kijelenthetem, hogy itt akár évekig is maradhatok. Hacsak óriás tengerimalacok le nem rombolják az épületet vagy esetleg másik dimenzióba nem ugrik az egész hóbelevanc, csak mert ott nem kék, hanem esetleg májlila az égbolt színe. Nem tudom, hogy ezekre mennyi esély van. Legyen ez a kérdés nyitott, költői, mely mellőzi a válaszokat. A környék jó, minden van erre. Kicsit még szokatlan és olykor túl meleg (utálom a nyarat), de talán megfelel arra, hogy még szorgalmasabban rajzoljak, mint eddig és több tanulmányrajzot is készítsek. Egy ideje nekiálltam feltöltögetni fotókat a flickr.com...

Read More

BKV hajójárat & kánikula

A kép eredetijét Bögre készítette.  Pár nappal ezelőtt a Budapesti közlekedés is bővült a hajózás lehetőségével és ma végre alkalmunk nyílt megtekinteni.  Jelen időszak nem épp az én igényeimnek megfelelő hőmérsékletet produkál, így ha tehetem, vöröslő arccal íróasztalom hűvös harminc fokának dőlve próbálom túlélni  a Hőség napjait, azaz a kánikulát. Más talán nem éli meg ilyen vehemens szenvedéssel, de egy téli születésű ember jelentős kínokat tud átélni, eme “kicsit meleg” időben. Ez ellen jót tett egy kis hűsölés a BKV egyik hajójáratán, mely kb. félóránként köt ki a kijelölt helyeken.  A kép eredetijét Bögre készítette.  Egyszóval, megtekintettük ezt az újdonságot (habár nem ez az első alkalom, hogy fővárosunk ily közlekedési eszközzel büszkélkedhet, ugyanis évtizedekkel ezelőtt már jártak efféle hajók), mely keresztül-kasul szeli a Duna kesernyés szagú, zöldes habjait hídjai között.     A kép eredetijét Bögre készítette. Veszett jó volt! Pláne mivel a BKV bérlet elég arra, hogy az ember felülhessen rá. Egyetlen hátránya még az újdonság varázsa és ezáltal a hajó túlzsúfoltsága, így ha nincs szerencsénk, előttünk csukhatják be a hajó ajtaját, mondván, hogy már tömve lészen vala. Nem éppen ily szavakat használva.   Egyébként eme régi hajók rendkívül hangulatosak; belül faasztalkák, melyeket körbe lehet ülni, középütt pedig a motort fedő faburkolat áll, ‘hová a kis kör alakú ablakokon keresztül be is lehet kukucskálni. Ha szemfülesek vagyunk, akkor sikerül lelnünk egy teljesen lehúzott ablakot, melyen keresztül kidughatjuk kutyamód a fejünket, hogy szellőztethessük...

Read More

Facebook és gyermekbántalmazás

Mai divat eme jeles közösségi oldalon a hamis együttérzés és a “segítség” megosztások által.  Egyre kevesebb ember frissítéseit látom ezen oknál fogva, hála a leiratkozási lehetőségnek.  Mert hogy is van ez?  Van egy empatikus ember (legalábbis annak vallja magát) és feltesz egy fotót egy felvarrt szemű gyermekről, majd az alábbit írja hozzá: “Oszd meg ezt a képet, ha te is gyermekbántalmazás ellen vagy !!!!!!Milyen ember tesz ilyet!!!!!!!!” Nem számít, hogy a gyerek arcán semmi zúzódás, hanem szimmetrikus varratok vannak, melyek valamiféle szemműtétre utalnak, mintsem tényleges erőszakra. Csúnya-csúnya szemsebészek…! Hasonlóság mutatkozik az állatkínzós képekkel. Általában az kerül oda, hogy osszuk meg, ezzel küzdjünk az állatkínzás ellen. Küzdünk? Az küzdelem, ha a kényelmes székünkben ülve két szitokszót elmormolva, vagy leírva megosztunk egy meglehetősen gyomorforgató képet, mely egyébként is csak az olyan emberekre hat érzelmileg negatívan, akik ellenzik az állatkínzást? Ez a modern kori lovag csillogó… egérrel. Ellenzem az erőszakot, pláne ha tettlegességig fajul, de tudom, hogy mivel nem segítek. Észrevételeim miatt már tituláltak lelketlennek, gonosznak (hogy ez igaz-e vagy sem, nem ennek fényében fog beigazolódni). Az nem “gonoszság”, hogy szentnek próbáljuk beállítani magunkat, miközben a kisujjunkat se mozdítanánk, ha az utcán sétálva látnánk egy srácot, amint a kutyáját csépeli bottal? Szerencsétlen blökin biztosan segít, ha a tetemét lefotózva feltesszük facebook-ra és megosztásra sarkalljuk ismerőseinket. Egy kis hoaxot mellétűzdelve pedig növelhetjük ama tényt, hogy a meggondolatlan kattintgatás ténylegesen is eluralkodni tetszik. És persze ne...

Read More

A név

Most egy olyan bejegyzés fog következni, melyet már régóta terveztem megírni  –  elsősorban azért, mert rengetegszer kapom a kérdést, honnan is ered a nevem.    Na jó, azért nem olyan rengetegszer, de párszor már ismétlődött. Szóval eme üres szavak után bele is fognék a sztoriba. Igyekszem rövidre fogni, amennyire tőlem telik.   Egy szép napon, mikor a Balaton hullámait szelte hajómnak durván faragott deszkázata, egy óvatlan pillanatban megcsúsztam – de igen kecsesen – és estemben bevertem a fejem. Mikor először nyíltak fel pilláim, szemeim előtt egy repülő elefánt derengett fel a szürke víz felett, amint ormányával azt dúdolta: ♪thupala-thupp♫ – Ez így baromi hülyén hangzik – oktattam ki, miközben serényen porolgattam kalóz öltözetem gyűrött fodrait.  Az elefánt mit sem törődve szerény dicséretemmel, vagy azzal, hogy nem akadtam fenn repülő mivoltán, tovább dúdolgatott. Ugyanazt a sort, olykor-olykor cifrázva: ♪thupala-thupp, thupp-thupala-ta♫ – Unom….  ♪thupala, thupp-thupala-ta♫  – Nem hagynád már abba…? Te zizzent zenebogár…! Erre elhallgatott. Kicsiny szemeivel kérdőn nézett rám. Mi volna természetesebb, mint hogy zenebogárnak titulálnak egy repülő elefántot?   Kihasználva a dúdolásban beállt szünetet és pillantásának cseppnyi figyelmét, vad magyarázkodásba kezdtem. Mutogattam az ujjaimmal, csapkodtam a karommal és gesztikuláltam százféleképp, mire végre valami világosságot láttam felcsillanni szeme mélységeiben.  Majd bólintott és új szavakba fogott:  ♪thub-thub, thub-akabra♫  Hmm…. – gondoltam magamban – ez így mindjárt jobb.  Aztán a látomás hirtelen véget ért, miután a koszos víz dübörögve felkiáltott (miért ne tenne így?):  – Jó név!  – Név?? Már hogy lenne ez név…? Ez egy dallam…  –  vagy nem? Szemem elkerekedett,...

Read More

Fascinatio

Fascinatio A legutóbbi grafitrajzom, melyet A3-as papíron követtem el és szokásomhoz híven grafittal. Anno ebből a papírból vételeztem 11 A2-es darabot, mostanra maradt ebből egy A3-as. Nagyon remélem, hogy még árusítják ezt a típust, mert nagyon kellemes felülete van és a sárgás színe ad egy plusz hangulatot a képnek. Úgy tervezem, hogy készítek majd egy ilyen hangulatú, témájú sorozatot  –  kielégítve ezáltal „vintage” függőségemet is, mely még mindig nyomon követ. Bár ez nem is baj.   Referencia (ennek a csajnak egyébként szép nagy gyűjteménye van az ilyen témájú fotókból). Ez meg néhány WIP. Inspirálólag ezt hallgattam: Ezt az egy számot hallgattam majd’ 3 órán keresztül. Igen, néha sajnos van ilyen  – mindenki nagy örömére. Rákattanok egyetlen egy számra és azt addig hallgatom, míg falra nem másznak kedves szomszédaim. Az évek folyamán azonban kifejlesztettem azt a megfigyelőképességet, mely által észreveszem, mikor kell bedugni a fülest inkább. ….ééééés első hóforduló! Nagyon boldog vagyok!...

Read More

fotó Thubakabráról rajzolás közben

Üdvözöllek Thubi blogján!
Egy szabadúszó művész mindennapjai.

Kövess emailen!

Így kaphatsz értesítést, ha új blogbejegyzésem van. Ingyé' van és nem spam!

Legfrissebb bejegyzés

Legfrissebb hozzászólások

Éves Archívum