Év: 2012

Gy.I.K.

Még múltkori blogbejegyzésem kapcsán ígértem egy Gy.I.K.-ot (a számítógépezés világában kevésbé ismerősek számára ez a fogalom a Gyakran Ismételt Kérdések rövidítésének számít), amit most végre pótolnék is. Van néhány kérdés, melyet gyakran szögeznek nekem internetes szférákban, és szeretném ezentúl csak a blogbejegyzésemet linkelni hosszas magyarázkodások helyett. Szóval, ha most egy általam küldött linken keresztül érkezett olvasó vagy, imént futtathattad végig szemeidet azon sorokon, melyek a hivatkozás küldésének okait magyarázzák. Íme a kérdésedre a válasz! Valahol lentebb. Keress kicsit! Vagy nyomd le a ctrl+f kombót és gépeld be az általad keresett kérdés egy szavát. Akár többféle kombinációt. Meglesz az! A lényeg. 1. Milyen papírt használsz? Egy enyhén sárgás színű, félvastag dipaszerűséget. Márka: amit éppen találok. Budapesten a Pirex üzleteiben találom általában ezt a sima felületű papírt, de hogy mi a márkája és hol lehet még felfedezni: gőzöm sincs. Igazából, ha a fotórealisztikus rajzokhoz vásárolok, akkor azt csinálom, hogy megvétel előtt ujjaimmal finoman végigsimítom a felületet, majd becsippentem közéjük a lapot, hogy megnézzem a vastagságot. Aztán pedig fel is emelem a papírt, hogy lássam, mennyire hajlékony, milyen tartása van (ez utóbbi általában a vastagság alapján eldönthető, de számomra így könnyebben realizálható). Hogy milyen mennyiségeket figyelek, az az én szubjektív ízlésem dolga. Úgy hiszem, hogy mindenkinek más áll kézre, szóval arra sarkallom a kérdezőt, hogy ő is csinálja végig ezt a metódust, vegyen pár tetszőbb darabot és kísérletezzen. Biztosan megleli majd a számára megfelelő papírt. 2. Milyen...

Read More

Komarnoban

Minden alkalommal, mikor hazautazom szüleimhez, az IC keresztülvág Komáromon is. Mindig felnézek ilyenkor és látom a hidat, mely átível a Dunán, hogy Komarno-ban kössön ki végül. Néhányszor már megfogant az elhatározás, hogy egyszer át kéne mennem.  Át akarok menni.  De az ilyen elhatározások gyakran fúlnak a feledésbe. Képes vagyok kitalálni valamit, lelkesedni érte, aztán meg legyinteni rá: “hej, ráérünk arra még“. Így van az is, hogy telnek az évek, és egyszer csak azon kapom magam: nahát, ezt még miért nem csináltam meg? Nagyon örülök neki, hogy sikerült erőt vennem magamon és ezeken az elodázó legyintéseken, és végül tényleg elmentem tegnap Komárnoba Gábor kíséretében. Pedig sok volt a huzavona: előző nap sokat esett az eső, reggel pedig borult égbolt burkolta be a világmindenséget. Aludnom is csak keveset sikerült előző éjjel és a reggel hűvösében jó lett volna még kicsit pihengetni. Ezt a visszahúzó tényezőt is sikerült végül legyőzni. Vonattal indultunk el Komáromba, majd a Nap lassan pislogni kezdett a felhők közül. Mire a kiszemelt helyre értünk, már jó idő volt; kellemesen fújt a szél, az égbolton pedig bárányfelhők vonszolták magukat lustán. Sajnos a fényviszonyok nem alakultak kedvezően és ezért nehéz volt jó képeket készíteni, de azért néhányat mégis fotóztam, hogy elrakhassam emlékbe (hiszen még csak 8500 fotóm van, ami megbúj a merevlemezem zugaiban). Átsétáltunk a hídon, amit eddig mindig csak a vonat ablakából nézegettem és egyszer csak Szlovákiába értem. Volt-e...

Read More

Technikai izébizé – Miért nem válaszolok

    Már régóta fogalmazódott ez a poszt, gondoltam végre megírom. 🙂  Mostanában sok kérdést kapok a rajzolás kapcsán levél formájában. Szeretném megfogalmazni, hogy miért nem tudok mindegyikre reagálni, mert nem akarok félreértéseket a dologból és röstellem is magam részéről valamelyest.  Mindig örömmel érint, mikor érdeklődő levelet kapok. Nagyon kedvesek vagytok, hogy kérdezősködtök, milyen eszközöket használok, hogyan rajzolom a hajat, hogy alakítom ki a bőr textúrát, miként dolgozom el a tónusokat, milyen papírmárkát szoktam használni, mi az a dörzscerka, milyen eszközt használok a fehér csúcsfényekhez, hogy mennyi időt vesz el egy-egy kép megalkotása és hogy hányas cipőt hordok. Folytatódik azzal, hogy nézzem meg a küldött rajzokat – amit meg is szoktam tenni – majd véleményezzem őket. Adjak tanácsot, tippet. Sokat tanultam másoktól neten keresztül – ha már iskolában nem volt alkalmam rá – és ezt valamelyest szeretném viszonozni; írtam tutorialokat, készítettem videókat, saját oldalon belül kisregény méretű kritikákat írok; ha épp olyanom van, akkor az enspire oldalra írok inspiráló cikket (mostanában kicsit ritkábban, de lesz ez még így se) és ha egy jó barátom arra kér, akkor segítek neki pár jól irányzott tippel. Fizikai képtelenség ezen túlmenően válaszolni minden egyes levélre, majd 10-20 embernek tanácsokat osztogatni – ráadásul olykor-olykor olyan stílusú képekhez, melyekben én egyáltalán nem vagyok jártas. Nem szeretnék  megsérteni senkit emiatt vagy azt az érzetet kelteni, hogy nem érdekel a másik kérdése. Nagyon röstellem, de az ilyen levelek továbbra is...

Read More

Naplementés kép kicsit másképp – dinka ismerősök

Olykor felnézek 9gag-re önmagam vidítása végett és van úgy, hogy ténylegesen értékelhető viccekbe botlok    (ez mondjuk abszurd mondat volt, hiszen pont ilyen vicces képek gyűjtőhelyének szánták az oldalt…) Az egyik kedvencem, mikor egy  fotóalanyt kivágva az eredeti képből beillesztik különböző fotókra, hogy új megvilágításba kerüljön az illető. Meglehetősen érdekes dolgok sülnek ki belőle olykor és általában képes mosolyra fakasztani a nézelődőt. Mindegy is… Szóval, jót derültem rajta, hogy egyeseknek ilyen kedves barátai vannak, akik értenek a photoshophoz is valamelyest és képesek voltak kifordítani az egyik fotóját különböző variációkban. Majd hasonló szituációba kerültem… Ugyanis Bögre által készített fotó (melyen az én sziluettem magaslik a vörhenyes naplemente előtt) megkapta ezt a kedves figyelmet. Íme, az eredmény:                   Köszönöm a kitüntető figyelmet mindenkitől! 😀 (Talán keresni kéne új ismerősöket… )...

Read More

Lábam alatt csillagok – pár nap Gyomán

Bögre fotója Nem igazán szoktam hagyományos értelembe vett nyaralásra menni, így idén (is) inkább Békés megye felé vettem az irányt. Vasi emberként számomra a lapos vidékek is vonzóak tudnak lenni, habár a dimbes-dombos tájak még mindig a gyengéim valamelyest. Szóval a néhány nap alatt, míg odavoltam, sok mindent csinálhattam Bögre jóvoltából, aki vendégül látott és különböző programokkal kecsegtetett. Sokat bicikliztünk. Érdekes összehasonlítási lehetőséget kaphattam: odahaza, ha átkerékpároztam a szomszéd faluig már képes voltam leizzadva kilehelni lelkem azon részét, mely a kellőképp ritka testmozgásokért felel, míg Gyoma környékén észre sem vettem a néhány órás kerekezést. Egyetlen bosszantó tényezőnek saját hajam bizonyult: minduntalan belelógott az arcomba és nem tudtam teljes élvezettel nézelődni a lapos tájon; egyik nap kölcsönkértem egy ollót, majd csináltam magamnak egy frufrut. Nem volt életem legjobb döntése, de állítólag „cute”. Első nap belógtunk egy elhagyatott tanyára, ahol találkoztunk egy cirmivel (=döglött állat, ami nem ehető… már). Békésen pihengetett csontvázára aszott bőrköpenyében a falat bámulva, én pedig néhány kép elkészítésének erejéig megszakítottam elmélkedését. A lepukkadt tanya egyébként nagyon hangulatos volt és nem törődve azzal, hogy „kicsit” romos, felmerészkedtünk a padlásra is, ahonnan a lyukas tetőn át szép kilátás nyílt. Remélem nem olvassa ezt most egyik felmenőm sem.  Napi szokássá avanzsálódott az, hogy vettünk egy jégkrémet a közértben és annak elfogyasztása közben hintáztunk a közeli parkban. Illetve hintáztam. Valahogy ez a tevékenység a legtöbb „felnőtt embert” nem nagyon fogja meg. A...

Read More

fotó Thubakabráról rajzolás közben

Üdvözöllek Thubi blogján!
Egy szabadúszó művész mindennapjai.

Kövess emailen!

Így kaphatsz értesítést, ha új blogbejegyzésem van. Ingyé' van és nem spam!

Legfrissebb bejegyzés

Legfrissebb hozzászólások

Éves Archívum