Ez az írás most csak azért születik, mert sokszor kérdezik meg tőlem, hogy milyen eszközöket használok és egyszerűbbnek láttam inkább szentelni neki egy blogbejegyzést a közérthetőség és a gyorsabb információ átadás végett 🙂 Ezeket főként a fotórealisztikus rajzoknál használom és dipa, azaz műszaki papíron


Alap cuccok
A ceruzákat hosszas keresgélés után választottam kedvenccé. Mindenkinek más jön be általában; az én stílusomhoz és papíromhoz ezeket találtam a legmegfelelőbbnek.

Faber castell

A Faber Castell ceruzák közül 2H-t, HB-t és 2B-t szoktam használni. A legkeményebbet főként előrajzoláshoz (nem odanyomva), a nagyon világos tónusokhoz és a végén a tónusok egyenletesebbé tételekor alkalmazom. A HB-t és a 2B-t felváltva, a fő tónusokhoz és a sötétebb részek alapjaiként szoktam sokat használni. Lényegében ezek kopnak a leggyorsabban 🙂  

Lyra

A Lyra ceruza nagy kedvencem. Sajnos nagyon kevés helyen lehet beszerezni, legalábbis ritkán szaladok bele. Az 5B-s változata nagyon szép feketét tud létrehozni, de még nem morzsolódik annyira.
A “rotring” alias mechanikus ceruza a nagyon aprólékos munkákhoz alkalmas. A kis részleteknél nagyon hasznos tud lenni. Két-három darabom is van egyszerre, hogy különböző puhaságú hegyeket tudjak beletenni és ne kelljen mindig cserélgetni rajzolás közben. Egyébként ritkán használom, inkább kifaragom a ceruzát – amit egyébként is érdemes folyamatosan – mert az erőteljesebb, magabiztosabb tónust ad. De néha azért jól tud jönni. 
A “rotring” egyébként márkanév, de mivel ez a gyár készítette leginkább a mechanikus cerkákat először, ez a név ragadt rajta. 

Kenőeszközök
Két féle eszközt szoktam használni: papírzsepit (vékonyat, minél puhábbat) és dörzsceruzát.

A papírzsepi a nagyobb felületek elkenésénél jön jól és ami nem igényel finomabb kidolgozást. Nem képes eltüntetni teljesen a ceruzanyomokat (érdemes már a tónusokat is minél finomabban felrajzolni ezért), viszont a dörzsceruza ezt tökéletesen megoldja.

Dörzsceruza

Ez utóbbit szintén nehéz beszerezni, bár mostanában egyre jobban kezd elterjedni. Elsősorban szénkészletekhez árulják, többféle méretben is hozzá lehet jutni. Jobb 2-3 eltérő méretűt beszerezni, a vastagabbat használhatjuk a nagyobb tónusfoltoknál, míg a nagyon vékonyat a nagyon apró részleteknél. Lényegében ez egy összecsavart papírrúd, amely a végeinél elkeskenyedik. Sokszor kérdezik tőlem, hogyan szoktam tisztítani, erre a válasz igen egyszerű: sehogy. A rátapadó grafitot ugyanúgy lehet használni tónusozásra is. Én azt szoktam csinálni, hogy a világosabb tónusokat ne barmoljam szét, a dörzsceruza egyik végét sötétebb tónusoknál használom, a másikat meg világosabbaknál. Így sokáig kitart és alkalmas a megfelelő tónusozáshoz is.
Egyébként sokféle neve van. A boltosok általában nagyot néznek, ha rákérdezünk. Nevezik még satírozó ceruzának vagy maszatoló ceruzának is. A cretacolor gyárt ilyeneket leginkább, melyeket Magyarországon is forgalmaznak.

Az ujjamat soha nem szoktam alkalmazni a tónusok elkenéséhez. Elsősorban azért, mert ha zsírosodik a kezem, akkor ujjlenyomatokat hagyok a papíron, amit aztán lehetetlenség korrigálni. A másik meg az, hogy nagyon sokat képes visszaszedni a tónusokból.


Egyebek
Az egyik nagy segédeszköz számomra a radír. Ez az adagolós radír kellően kis átmérőjű, szikével srégen levágva vékony élt ad. Ez alkalmas a nagyon apró részletek visszaszedéséhez, becsillanó, világosabb hajszálak kialakításához. Próbálkoztam helyettesíteni fehér pasztellel, fehér ceruzával stb. de egyik sem hozott ilyen látványos eredményt. Állítólag a fehér zselés toll jó erre, de még nem volt alkalmam kipróbálni. Monopol radírt is szoktam ritkán használni, de azt csak nagyobb felületek visszaszedésekor. Hátránya, hogy ahogy “öregedik” egyre ragadósabb lesz és megmaradhat a papíron.
Az ecset igazából egy kényelmi eszköz. Másra nem használom, csak arra, hogy a keletkező “hulladékot” eltakarítsam a papírról. Ugyanis sok bosszúságot okozott már az, hogy az apró radírgalacsinra ceruzával rámenve csúnya lett a tónus, kézzel való törléskor pedig olyan dolgot is elkentem, amit nem akartam eredetileg.

Röviden ennyi 🙂 Igazából ember függő, ki-mit szeret. Mindenki máshogy alakítja a rajztudását, stílusát és ennek függvényében a kedvenc eszközök is mások lesznek. Vannak mondjuk olyan márkák, amikkel nem érdemes kezdeni (pl. koh-i-noor ceruzában katasztrófális, viszont a radírjuk nagyon jó; szintúgy a cretacolor ceruzái azok, amik könnyen törnek, így csak nagyon óvatos bánásmód mellett használhatóak). Érdemes sokat kísérletezni, ne maradjunk meg a kezdeti eszközöknél, mert lehet, hogy van jobb is. Ez vonatkozik a papírra is.

Jó rajzolást és köszi az olvasást 🙂