Év: 2010

Cuccolás – híradás

Nemsokára költözök 🙂 Hogy mennyi időre, arról még sejtelmem sincs. Mindenesetre most kicsit kirepülök a családi fészekből és beleszipákolok a városi létbe. Konkrétabban Budapestre megyek öcsém albérletébe, ami nyáron üres lenne egyébként – de fizetni meg mindenképp kellene. Szóval kihasználom az alkalmat, hogy ne vesszen fölösbe az albérletbe ölt pénz 🙂 Egyébként alig több mint egy hete jött az ötlet. Hirtelen fellángolásnak véltem – meg mások is – de azóta sziklaszilárdan megült a terveim közt. Sebaj, én örülök neki. Azóta kicsit felszabadultabbnak is érzem magam, a sok függőségem ellenére is. Remélem sok netes ismerőssel találkozhatok majd élőben is, másrészt pedig hogy sikerül valamit kezdenem ezzel a grafikai dologgal. Már nagyon unom ezt az egy helyben toporgást, ez talán kicsit előrelendít. Adok magamnak egy évet minderre, aztán ha nem lesz valami fix keresetem belőle (legalábbis folyamatos izé), akkor feladom. De bizakodó vagyok a dolgot illetően 🙂 Másrészt meg meg akarom tapasztalni, milyen magamra mosni, vasalni… 😀 Bár nem valami vonzó dolgok, mégis némileg csábítóan hatnak ezek is rám xD Hiányozni fog a szép környezet, ahol lakom, meg a pár barát, akik a szívemhez nőttek, de szerintem így is élni fog a kapcsolat 🙂 Még szerencse, hogy van internet meg webcam 😀 Egyébként tetszik az új kinézet? Örülök, hogy a blogspot szebb designokat csinált, több lehetőséget adott nekünk, szerény blogozóknak. Szeretem a vizes dolgokat, olvashatóbb is a szöveg, szóval pöpec 🙂...

Read More

Gondolatok a grafika körül

Ma azon kezdtem el agyalni – két ceruzavonás között – hogy miként is van ez. Miként kell az alkotónak beárazni saját munkáját? Gyakran előjön ez a kérdés és problémakör, sokszor olvasom azt, hogy “szerintetek x munkát mennyiért adhatom el?” Szerintem nekem meg lila gőzfelhőm sincs… Az a baj, hogy az alkotó (jó esetben, mert ugye gyakran történik ennek ellentétje) általában sokkal rosszabbnak látja saját munkáját, mint amilyen valójában. Mivel mi magunk alkotjuk, meglátjuk a legkisebb hibákat is – még egyszer mondom, sajnos ez nem mindenkire igaz, de akikre ez utóbbi vonatkozik, nem is feltétlenül fejlődnek. De éppen itt van egy nagy bukfenc a logikában… Aki látja saját hibáit – és ezáltal fejlődik – kevesebbet mer kérni saját munkájáért, mert méltánytalannak érezné. Míg aki nem látja a hibákat, túlságosan is sokra tartja saját művészetét, lehet, hogy nem képes emiatt felődni. Mégis többet mer kérni, mert ő pont, hogy nem látja saját hibáit. És ami nagy fordulatot jelent a dologban: hajlamosak vagyunk mi magyarok úgy gondolkodni, hogy “olcsó húsnak híg a leve”. Ami talán igaz is, de nem kéne ennyire általánosítani. Ezért nem menűek annyira az ingyenes programok és oprendszerek sem, holott akár többet is tudhatnak, mint fizetős konkurenciáik. De visszatérve a problémához: mintha mindezek miatt kicsit nyakatekert és igazságtalan lenne az egész rendszer. Aki tud, az nem meri megkérni az árát? Persze, félreértés elkerülése végett, ezt nem általános igazságként mondom,...

Read More

Pár nap

Pár napig nem voltam otthon, szóval nem volt netem. Meglehetősen furcsa volt, mert már elég rég volt ilyen, hogy egy hétig nuku internet. De meglepő módon… nem is volt olyan rossz! Meglehetősen furcsa volt tegnap este 11-kor gép elé ülve azt tapasztalni, hogy máshogy néz ki a Deviantart, végre visszatért a Kockart, a myvip ratyiságot tovább csúfították; és mennyi üzenetem van mindenhol. Nem tudom, hogy termelődhetnek ennyire a felügyeletem nélkül. Az idő meg fantasztikus volt mellesleg: alig bírtam eltakarni szemem elől a Nap melengető sugarait, melyek valahol a kilóméteres vastagságú felhők mögött pattogtak. Szóval változatos időnk volt: felhők, eső, szél és egy kis hideg. De viccet félretéve, tényleg nem volt rossz. Alkalmam volt találkozni egy-pár ismerőssel, akikkel már korábban is terveztük a dolgot – persze sajnos nem volt lehetőség mindenkivel. Volt szerencsém kipróbálni a wacom bamboo táblát is egy kölcsön fényképezőgépért cserébe: nem volt rossz, sőt, kifejezetten jó tábla, csak a kicsit rücskös felület zavart. A lendületességét csak ez az egy dolog zavarja, de Gary szerint majd megszokom. Persze, meg fogom, ha végre meg tudnám már rendelni magamnak. Sebaj, addig is rajzolok, mert úgy is hanyagoltam kicsit mostanában. De bele kell húznom, mert van pár kép tervben, csak kivitelezni kéne. Aztán meg neki kéne rugaszkodnom az olajfestésnek is – na az már még érdekesebb mutatvány lesz. Ami még említésre méltó, az a sörárak… Nem tudtam, merre pislogjak, mikor láttam,...

Read More

Alvás

Azon gondolkodom, hogy mi lenne, ha most aludnék. Valószínűleg álmodnék és nem ezt az értelmetlen bejegyzést írnám. Vagy ha nem is álmodnék, de aléltan nyálaznám épp a kék párnámat, amit plüsmaci gyanánt szorongatok. De végül is nem sikerült aludni, ehelyett folyamatosan marhaságokon jár az agyam. Például az emberi kapcsolatokon vagy épp egy emléken, esetleg azon agyalok, milyen jó illata van az olajnak és hogy miért nem festek. Pedig van már egy félkész képem farostlemezen, de még fél év sem volt elég hozzá, hogy a tettek mezejére lépve megtegyem az utolsó ecsetvonásokat. Szerencsétlen kép szerintem azt se tudja még magáról, hogy kép, annyira nincs kész. Szóval agyalok, miközben a szemem leragad és álmos vagyok. Aztán rájövök, hogy mennyi az idő, hogy álmos vagyok és a szemem leragad és még mindig agyalok. Ekkor mérges leszek, mert nem tudom kiélvezni az alvás apró örömeit, ettől meg még jobban felébredek. Idegesít, hogy elcseszek egy csomó órát ezzel, aztán másnap annyira kóma leszek mindenhez, hogy leginkább csak bambulni fogok vagy még azt sem. Esetleg ledőlök délután és akkor megint nem alszok éjjel. Így meg lemaradok egy csomó mindenről, mint például… például… az izé… Őőő, igazából nem maradok le semmiről, mert amit csinálok, azt éjjel is lehet. Mondjuk szüleimnek biztos hiányoznék, ha átállnék éjszakai üzemmódba, de néha azért küldenék egy mailt, hogy megvagyok 😀 Szóval miután órákat álmatlankodom, mérgesen és beragadt szemekkel kitapogatom a számítógép...

Read More

Boldog húsvétot meg egyebek

Gondoltam írok megint egy bejegyzést, mert miért is ne?? Szóval itten lészen. Adok egy rövid helyzetjelentést magamról, vagy mifene. Jelentem: még élek! Hosszabbra fogva a szót: mostanában kicsit el vagyok tűnve – asszem. Ez mindössze annak az oka, hogy sok mindenbe belefogtam és az nem teljesen csak a rajzra értendő. Végzek tanulmányokat, anatómiai skicceket és még jobban belezúgok a mypaintbe. Nagyon jó kis progi. Pár dolgot hiányolok belőle, mert mindössze csak ecsetek vannak benne meg ecsetek. Meg asszem ecsetek is vannak benne, de lehet, hogy csak a következő verzióba teszik bele – hozzáteszem, a 0.8-as nem vakaródzik működni ubin. Biztos nem tetszett neki, hogy megettem sütemény gyanánt a kávéhoz a genius táblámat és most kölcsönwacomon kell élnem. Jaj de rossz nekem. Lényeg a lényegben, hogy érdemes kipróbálni. Rám nagyon ösztönzőleg hat, napi szinten előveszem! Pölö ilyet csinálok, mint ami fentebb van. Na, ilyen nem akarok lenni, szóval ezért is áldozok több időt a rajzolásra, mypaintezésre. Mert ez szánalmas egy sors. Mondjuk szerencsémre nem kopaszodom. xD Szóval példát statulálva számomra még keményebben küzdök a sors ellen és ahogy nézem, sikeres lesz a harc (pozitív gondolkodás bekapcs). Már csak teljesíteni kéne a terveim 95%-át. Ez menni is fog a 85%-ig, mindössze több kitartásra és tanulásra van szükségem. Halkan még megjegyezném, hogy megpróbálok majd egy rajzos videót csinálni, amint épp firkálom egy képemet. Csak kicsit lámpalázas vagyok, úgy meg még nehezebb rajzolni,...

Read More

fotó Thubakabráról rajzolás közben

Üdvözöllek Thubi blogján!
Egy szabadúszó művész mindennapjai.

Kövess emailen!

Így kaphatsz értesítést, ha új blogbejegyzésem van. Ingyé' van és nem spam!

Legfrissebb bejegyzés

Legfrissebb hozzászólások

Éves Archívum