Mostanában gyakran fordul elő, hogy inkább a rejtett msn-en vagyok fenn. Míg a publikuson van kb. 100 ember, addig a másikon 12. Ide az olyanokat szoktam felvenni, akik általában használják az msn-jüket rendszeresen, vagy sokat dumálok velük pl. grafikai dolgokról.

 
Hogy a publikusra miért megyek fel olyan ritkán?
Hát a dolog a következő…
Mikor reggel elindítom a gépet – ez minden más cselekményt megelőz – elindul valamelyik oprendszer, kapcsolódik a nethez, akkor én rákattintok valamelyik msn kliensre (általában amsn, messenger vagy kmess) és kiválasztom, melyik fiókomat kívánom használni. Azért jelentkezek be, mert ha valakinek valami közölnivalója van számomra, akkor egyszerűbb ez az ingyenes kommunikálás, mint mobilon megbeszélni. Mondjuk azon keresztül amúgy is utálok beszélni, valahogy leblokkolok, ha nem látom a beszélőpartner arcát. Viszont egy dolgot el kell
fogadnia mindenkinek: ha azt írom ki, hogy “ne zavarj” “csak akkor írj rám, ha fontos”, akkor én azt komolyan firkantom ki. Ez azt jelenti, hogy épp valamit csinálok a gépen, amit nem szeretek félbehagyni. Nem arról van szó ilyenkor, hogy kifogásom van a beszélgetőpartner személyisége ellen, csak éppen nehezen rázódok vissza az alkotás medrébe, ha folyton félbeszakítanak olyan kérdésekkel, hogy “hogy vagy”, “mit csinálsz épp?” vagy “endoplazmatikus retikulum?”. Rendkívül hálás vagyok azért, mert valaki érdeklődik testi épségem vagy hogylétem felől, szolíd hiúságomnak bármikor jól esik. Csak éppen arról van szó, hogy én válaszolok – és válaszolok, mert az udvariassági formák, a lelkiismeret és az, hogy nem szeretek megsérteni másikat – és akkor jön egy általános beszélgetés. Én viszonzom a kedves gesztust, mely szerint érdeklődök én is a hogylét, a munka stb. felől, s innentől megindulhat valami lendületesebb beszélgetés vagy éppen elhal teljesen. A lényeg az, hogy elvész egy csomó idő, amit nem erre kellene fordítanom. Ha nem válaszolok, akkor meg megeshet, hogy sértődés alakul ki belőle. Akkor jön a rezegtetés, mire az én természetes reakcióm az lesz, hogy letiltom az illetőt. Ha nem válaszolok egyszerre, akkor ezt el kell fogadni, a siettetés nem old meg semmit.
Persze, most jogosan jöhet a kérdés: de akkor mi a fenének megyek fel, ha most itt tépem az ujjaim?
Mint írtam volt egyrészt azért, mert valakinek meg kell osztania velem valamit vagy éppenséggel fordítva. Másrészt azért, mert most egyedül lakok és valamelyest “megnyugtat”, ha látok pár msn avatart a kliensen. Harmadrészt meg már a napi rutinnak számít, hogy elindítom az msn-t és néha azért kötelességemnek érzem a publikust használni.
Egyébként ami miatt még nem használom

gyakran a publikust: itt-ott ki van írva, hogyha valaki akar tőlem valamit, akkor elérhessen ott is. Ennek következménye az, hogy sokan unalomból bepötyögik az msn címemet a partner felvétele sávba, én elfogadom, mert miért ne. Aztán meg egyszer sem ír rám, vagy egyszer annyit ír, hogy “szia, mizu”. Én meg lesek jobbra-balra, hogy hátte meg ki vagy; ismeretlenül miért érdekel, hogy mit csinálok? Néha persze csinálok egy takarítást az msn-en, de valahogy mindig felvesz valaki, csak mert nincs jobb dolga épp. Nem baj, ha felvesznek, csak akkor mondja meg, kicsoda és miért vett fel; kapjak egy felvilágosítást ezekről a dolgokról.
Valamiért már nem tartom jó társalgásnak, ha valaki arról akar beszámolni nekem, hogy egyest kapott a suliban, ki kell dobnia a szennyesét stb. Suliba már két éve nem járok, szóval hidegen tud hagyni az ilyen probléma. Ilyenkor csak egy sablondumát tudok legépelni, aminek szerintem semmi értelme. Ha már msn, akkor legyen értelmes, lényegretörő kommunikáció, legalábbis én ezt várom el. Szívesen segítek például a grafikában, véleményt adok vagy én kérek. Képeket osztunk meg egymással vagy kitárgyaljuk a legújabb fotómasinákat stb. Kedvesemmel beszélgetek pár sort, ami a napom fénypontja szokott lenni. Ha egy kedves ismerősnek valami problémája van, nagy sietve próbálom megvigasztalni és ez már nem sablon. Erre való az msn szerintem és nem arral, hogy mizu. Legalábbis én így látom, de gondolom mindenkinek mást és mást, ami természetes is. Nekem egyszerűen a sablonokkal van gondom és hogy megszakítanak folyton-folyvást valamit, amit nem kéne. Szerintem senki se szereti az ilyet, hacsak nem egy régi ismerős csinálja ezt, hiszen az teljesen más tészta, mint egy ismeretlen esetében.
És nem arról van szó, hogy ilyen fontosnak, nagy embernek tartom magam… 🙂 Egyszerűen én így látom az msn klienst.
Bocs a sok blabláért és a világért se akarok senkit sem megsérteni. Ez a bejegyzés nem arra van, mindössze annyit szeretnék elérni vele, hogy… nem is tudom, mit akarok elérni vele, szerintem csak leírtam, mert ezt éreztem hirtelen szükségesnek.
További szép napot
Nem kell regisztrálni ahhoz, hogy megírd a véleményed, elég csak annyi, hogy a megjegyzés írása doboz alatt a legördülő menüből (megjegyzés írása mint…) kiválaszd a név/url fület és már jöhet is a komment 🙂