Ma azon kezdtem el agyalni – két ceruzavonás között – hogy miként is van ez. Miként kell az alkotónak beárazni saját munkáját?
Gyakran előjön ez a kérdés és problémakör, sokszor olvasom azt, hogy “szerintetek x munkát mennyiért adhatom el?”

Szerintem nekem meg lila gőzfelhőm sincs… Az a baj, hogy az alkotó (jó esetben, mert ugye gyakran történik ennek ellentétje) általában sokkal rosszabbnak látja saját munkáját, mint amilyen valójában. Mivel mi magunk alkotjuk, meglátjuk a legkisebb hibákat is – még egyszer mondom, sajnos ez nem mindenkire igaz, de akikre ez utóbbi vonatkozik, nem is feltétlenül fejlődnek. De éppen itt van egy nagy bukfenc a logikában… Aki látja saját hibáit – és ezáltal fejlődik – kevesebbet mer kérni saját munkájáért, mert méltánytalannak érezné. Míg aki nem látja a hibákat, túlságosan is sokra tartja saját művészetét, lehet, hogy nem képes emiatt felődni. Mégis többet mer kérni, mert ő pont, hogy nem látja saját hibáit.
És ami nagy fordulatot jelent a dologban: hajlamosak vagyunk mi magyarok úgy gondolkodni, hogy “olcsó húsnak híg a leve”. Ami talán igaz is, de nem kéne ennyire általánosítani. Ezért nem menűek annyira az ingyenes programok és oprendszerek sem, holott akár többet is tudhatnak, mint fizetős konkurenciáik. De visszatérve a problémához: mintha mindezek miatt kicsit nyakatekert és igazságtalan lenne az egész rendszer. Aki tud, az nem meri megkérni az árát?
Persze, félreértés elkerülése végett, ezt nem általános igazságként mondom, mert sok ügyes alkotó van, akiknek sikerült befutniuk.

Aztán jön a következő problémakör ebből adódóan: mivel a jó alkotók nem merik megkérni az árát, ezért a képértékelési rendszer felvesz egy lefelé futó görbét… egyre olcsóbban és olcsóbban kell eladni ugyanannyi fáradtsággal és tapasztalattal készült képeket, hogy egyáltalán sikerüljön valamiféle értékesítés, mivel a másik ilyen meg olyan olcsón dolgozik, akkor te miért kérhetnél többet? Saját magunk alatt vágjuk a fát emiatt és vágjuk tönkre a “szakmát”. Elértéktelenedik és aztán senkinek se fog menni az, hogy ebből éljen meg. Engem gyakran elönt az ideg, amikor azt látom, hogy egy jó rajzos “kurválkodik” és olyan olcsón adja el a képeit, hogy tán még az anyagköltség sem jön ki belőle…
Persze, megértem, hogy valakit nem érdekelnek a pénz kérdései, de valakit meg igen. Aki ezzel foglalkozna, az még szarabb helyzetbe kerül emiatt az olcsóság miatt.

További probématika a kapcsolatok hiánya, a rossz lakhely stb. Azért lássuk be, hogy egy pestinek előbb lesz kiállítása, mint egy bivalybasznádinak az isten háta megett.
Szóval az alkotóknak tényleg szerencsére lenne szükségük ahhoz, hogy befussanak?

Mindezt végiggondolva gyakran érzem hiábavalónak a rajzolást. Ha nem élvezném a dolgot, meg azt a csöppnyi “sikert”, amit néha egy-egy képem kapcsán kapok, akkor szerintem már rég nem alktonék emiatt. Azért remélem, hogy a nehézkes pálya választása miatt nem halok éhen – még szerencse, hogy nem vagyok gizda, vannak tartalékaim 😀

Érdekelne egyébként, ki mit szól ehhez. Nem kell regisztrálni ahhoz, hogy megírd a véleményed, elég csak annyi, hogy a megjegyzés írása doboz alatt a legördülő menüből (megjegyzés írása mint…) kiválaszd a név/url fület és már jöhet is a komment 🙂