Úgy vélem, itt az ideje egy új bejegyzésnek 😀 Kicsit el voltam tűnve, hála az antibiotikumnak, ami elvileg gyulladáscsökkentésre volt felírva – azóta kétféle gyulladásom is volt miatta. Éljen. Valaki még mondta is, hogy menjek el a mandulagyulladással orvoshoz, amitől reggelente már nem is tudtam beszélni – áldott időszak volt szüleimnek 😀
Végül is nem mentem el. Ez az antibiotikum is véletlen volt, én hüle nem olvastam utána neten, csak mikor már végeztem a szedésével. Három hétre hazavágott és még az eredeti betegség is néha felmutatta magát.

Na, szóval nem mentem el orvoshoz. Mit tett volna?
  • a, kiszedeti a mandulámat
  • b, felír még egy antibiotikumot
  • c, jódlizik egyet nekem, hogy ne merjek visszamenni többé, hátha csak színlelek

Az a, megoldás igen frappánsan hangzik, de amilyen pechem van, tutira valami roszsul sülne el. Ráaádsul egész életem alatt most először volt begyulladva, akkor meg? Mondjuk tény, ami tény, hogy többé nem lenne ilyen gondom. De én továbbra is hiszek abban, hogy okkal van ott az a mandula, ahol van, még ha most pár napig langyos teán, langyos vizen, kalmopirinen és C-vitaminon éltem és olyan fehér voltam, hogy megfontolandó lett, nem kellett-e volna inkább fehérre festeni a szobámat, mert akkor láthatatlankodhatnék benne. Egyébként a kalmopirint tartom az egyetlen olyan orvosságnak, amit érdemes szedni, ha az embernek baja van. Egyetlen hátránya, hogy előtte szilárd táplálékot kell magunkhoz venni, különben komoly gyomorrontásnak nézhetünk elébe. Ez meg mandulagyulladáskor nem vicces, főként, ha minden nyelésnél Jim Carrey arcait próbáljuk utánozni.
Visszatérve az eredeti témára: a b, megoldás már egyenesen abszurd. Kényelmes, mivel nem fognak felfilézni, mint egy torokfájós halat, meg elüldögélhetek otthon. De. De akkor meg jöhet a következő betegség. Mondjuk polipkarokat növesztek a fülem mögött, ami minden éjfélkor vibrálva kezdene fájni, szóval meg kellene tőle szabadulnom. Akkor megint mehetnék dokihoz, aki megint felírna valami okosságot, aztán meg krónikus csuklási rohamok törnének rám és így tovább a végtelenségig és tovább. Volt erről asszem egy kabaré is Kern előadásában, ha jól emlékszem – amit így hirtelenjében nem is találok neten sajnos, pedig igazság van benne.
Mellesleg ritkán akarjuk elismerni, de az antibiotikum nem a mellékhatások miatt veszélyes. Hanem azért, mikor már nem hat, pedig tényleg nagy szükség lenne rá. A szervezet egész egyszerűen elkényelmesedik, a bacik rezisztensek lesznek és kész is a melegágya valami végzetes nyavalyának, amire már nem fog hatni az antibiotikum. Szóval ésszel kéne osztogatni, alaposan megfontolva; hogyha tényleg élet-halál kérdése forog fenn, akkor legyen vésztartalékban az az antibiotikum. De egyelőre nagykanállal esszük a legkisebb problémára is akár.
A c, megoldás egyébként nem rossz, de egy az, hogy minek színleljek, nem kell sehová sem papír, másrészt pedig, ha jól jódlizik, akkor türelmesen végighallgatom. Bár talán valami mongol torokéneknek jobban örülnék, de elfogadom azt, ami van.

Egyszóval úgy érzem, hogy ez az egész olyan, mint egy spirál. A spirál csápjának a vége egyszer elkap, ami ugyanis egy kis betegség – teszem azt, megfázás. Aztán az ember elmegy orvoshoz, gyógyszert kap, a mellékhatásaitól megbetegszik megint, megint gyógyszereket kap és a végén már azon veszi észre magát, hogy reggel leöblít egy pohár vízzel egy kakaóscsigát, majd a tányérról nagykanállal kezdi el kanalazni a gyógyszereket műzli gyanánt. Majd kialakul valami olyan betegség, amit aztán az élete végéig kezelni kell, s a kezelés folyamatosan új és új betegségeket szül. Ezért van az, hogy az idős emberek már nagyszatyorral mennek a gyógyszerekért, vagy valami futárszolgálatot bíznak meg vele, mert amúgy el se bírnák. Szóval a biznisz megvan, vagy csak én látok megint túl negatívan.

Végül is, maradtam a hagyományos módszereknél: tea, tea, meg egy kis tea. Meg néha ugye C-vitamin és kalmopirin, mert ezek még az olyan gyógyszerek, amik nem fognak károkat okozni mellékhatás gyanánt. Na és persze, sok elbóbiskolás, a torokfájdalmak miatt egy kis horkolással fűszerezve.

És lám, jön a jóidő is; szóval kívánok mindenkinek egészséges tavaszt 😀